A korábbi élő szenmise-közvetítések a Szent Anna plébánia Youtube csatornáján nézhetőek vissza, illetve innen elérhetőek:

Krisztusban Kedves Testvérek!

A közösségben megélt kenyértörés közelebb hozza számunkra hitünk szent titkait. A szentmise kegyelmi adományait semmi sem pótolja! Nagyon fontos az úr napját megszentelni, a vasárnapi szentmise nélkül nem lehet az embernek Krisztusban kiteljesednie.

Ahogy Jézus mondta tanítványainak: „Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet annak örök élete lesz”.

Keresztség szentsége: 

Fontos tudnivalók a keresztelés feltételeiről. A szülők egy hónappal a keresztelés előtt jelentkezzenek időpont egyeztetésre. Legalább a keresztelés napján vegyenek részt a vasárnapi szentmisén. Ezt számon kérem, főleg az édesapák részéről, akik kevésbé vesznek részt a keresztelő előkészületeiben. Keresztszülők közül legalább az egyiknek római katolikusnak kell lennie és rendelkeznie kell a keresztlevéllel.

Megjegyezném, hogy a keresztelőt tiszteljük meg az öltözékünkkel is! A régi világban - amit ma talán sokan megmosolyognak,- akármilyen szegények voltak az emberek, mindenkinek volt ünneplő ruhája.

Első szentáldozás: 

Mindig nagy élmény a tiszta lelkű gyermekek Isten felé vezetése. Köszönöm a szülőknek, hogy hittanra járatják a gyermekeiket. Jó lenne, ha misére is eljönnének velük, legalább ünnepekkor.

Bérmálás: 

A keresztény felnőttség szentségének felvételéhez a fiataloknak még sokat kell tanulniuk hitük és vallásuk elmélyítésében.

Házasság szentsége: 

Kérem a házasulandókat, hogy a szertartás előtt három hónnappal jelentkezzenek időpont egyeztetésre.

Betegek kenete (helytelenül utolsó kenet):

A súlyos betegek vagy a 65. életévüket betöltött személyek évente egyszer, kérjék a felvételét! Egy őszi vasárnapi szentmisén fogom kiszolgáltatni a betegek szentségét. Aki nem tud eljönni, annak szívesen kiszolgáltatom az otthonában.

Kedves leányfalusi lakosok! Köszönöm, hogy a rendszeresen fizetett egyházadójukkal biztosítják a templom, plébánia, kántorház, temető fenntartását, működését. A püspöki kar jóváhagyása által az egyházadó mértéke a jövedelem 1%-nak felajánlása. Természetesen mindenki lelkiismerete és lehetősége szerint támogassa az egyházat!

2013. december 26.

Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt. 10,17-22.)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

”Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.”

Zoltán atya szentbeszédének összefoglalása:

Kedves Testvérek! Megrendítő mondatok ezek karácsony másnapján. Alig múlt el az idő, amelyben a karácsony érzelmes, szeretetteljes idejét éltük meg együtt, remélhetőleg mindenki így élte át ezt az időt családja, szerettei között. És a mai evangélium pedig már kemény szavakkal arról beszél, hogy nem fognak bennünket megérteni, meghurcolnak, üldöznek bennünket. Mindez arra mutat rá, kedves Testvérek, hogy minden ünnepünket, így a karácsonyi születés ünnepét is csak húsvét fényében lehet értelmezni.

Az első századokban nem is ünnepelték a karácsonyt a korai keresztények, hanem szinte egybecsomagolták húsvéttal. Nem is lehet érteni Jézus születésének fontosságát, csak húsvéttól visszafelé tekintve. Nem véletlen, hogy az apostolok is csak a feltámadást követően érdeklődtek Máriánál Jézus születéséről, gyermekkoráról. Miután felfogták a feltámadás tényét, akkor lett fontos számukra a születés eseménye, az akkori jelek, történések.

Ha nem lett volna feltámadás, az egész születés sem lett volna fontos. Mária is elvitte volna magával a sírba a születés történetét, hiszen bármily különleges körülmények közepette történt is Jézus születése, érdektelen lett volna.

Nem lett volna semmi baj abból sem, ha Jézus magát messiásnak nevezi. A környezete alig figyelt volna fel rá, hiszen sok félbolond is mondta ezt magáról abban az időben. Botrány abból lett, hogy Jézus a templomról mondta, lerombolja és három nap alatt felépíti. A saját testére utalt ekkor, illetve mindarra, amit mint Isten Fia hozott a világra, de a zsidók az épületre gondoltak, a legszentebb épületükre. Amit ez az ember le akar rombolni. Vitték is Jézust a bíró elé. Nem fogták fel, hogy Jézus a kőfalakon túlmutató életről beszél, a testről, mint Isten lelkének templomáról, ahogy János apostol fogalmaz.

Fel nem fogták, de azt megérezhették, hogy az eddigi zárt istenképük vesztheti érvényét, és ezért támadtak ilyen erőszakkal.

Vértanú Szent István mondja nekik, hogy Istent nem lehet zárt falak között tartani, kisajátítani, mert Isten mindenek feletti és mindenki Istene. Ezért támadtak rá a zsidók pusztító haraggal. István azt mondja nekik: ’Ti még rabok vagytok, nem vagytok szabadok, mert nem ismeritek az igazságot!’ Erre utal majd jóval később Szent Pál apostol, amikor azt mondja: ’Aki ismeri az igazságot, az szabaddá válik!’ Mert Krisztus szabaddá tesz. Szabaddá tesz azáltal, hogy ha őt követjük, ő a táplálékunk, akkor életünk szabaddá válik.

Mit ér a templom épülete, ha üres? Hányan és hányan mennek el itt, Leányfalun, vagy akár bent a városban is a templom mellett, és észre sem veszik. Nem mond nekik semmit. Nem látják az Urat, ahogy vértanú Szent István látta. Nem a templomot kell látni, annak szépségeit, hanem az Urat kell észrevenni, Akiről szól a templom, Akiért van a templom.

A Szent Istvánt megkövezők lelke még zárva volt, csak a templom köveit látták, azt féltették, az volt nekik a minden.

Mind a mai napig felbőszülnek azok közül sokan, akik nem látják az Urat, ha erre valaki rámutat, ha ezt valaki kimondja. Méghozzá gyilkos indulattal.

Ma reggel láttam egy ilyen képet Jerzy Popiełuszko atyáról, fiatal papról, akit bőszült kegyetlenséggel gyilkoltak meg, mert Krisztus örömhírét hirdette, a szabadulást. ’Lássátok meg az Urat mindenben – mondta – minden szellemi, kulturális alkotásban, eseményben, a politikában, mert Krisztus nélkül nem lesz életetek!’

A képen, amit ma reggel láttam, az édesanyja áll a ravatal mellett. Mint egy modern piétà.

Aki már látta az Urat, aki ismeri az Istent, az bizony számíthat ilyen, vagy hasonló haragra, megvetésre, vagy egyéb bántalmazásra azoktól, akik ragaszkodnak a kövekhez, a saját világképükhöz, akik nem akarják megnyitni a szívüket az Istennek.

Aki már látta az Urat, már nem tud mást tenni, mint vállalni ezt is.

Lehet, hogy ötven év múlva még ennyien sem lesznek a templomokban a keresztények, de nem ez számít. Csak az, hogy ragaszkodjanak Krisztushoz.

Ismerik, kedves Testvérek a példát, amelyben egy erdélyi faluban már senki nem járt a templomba, már szét akarták hordani a téglákat. De egy öreg még minden nap eljött harangozni. Ezért mégsem nyúltak a templomhoz, mert látták az öreg erős hitét. Mert az öreg még látta az Urat.

A magyar egyház tragédiája, hogy kevés a pap. Szlovákiában a rendszerváltozás után több mint kétszáz addig rejtőzködő pap került felszínre. Az üldöztetés évei alatt az egyház akkori vezetői, vállalva a kockázatot, titokban nevelték a kispapokat, majd Lengyelországban szentelték fel őket. Nincs is paphiány! A vezetők vállalták az üldöztetést, vagy annak veszélyét. Sokan voltak közülük börtönben, de nem tehettek mást, mert ők is már látták az Urat.

Kedves Testvérek! Tartsunk ki Krisztus mellett, mert csak ez az egy út vezet Istenhez! Lássuk Őt, tartsunk ki, hogy életünk legyen!

2011 elején zajlott le Leányfalun főpásztorunk, Dr. Erdő Péter bíboros atya vizitációja (hivatalos ellenőrző látogatása). Egy ilyen vizitáció nemcsak egyházi esemény egy település életében, mivel az ország főpásztora a település egyházi vonatkozásainak vizsgálatán kívül képet nyer a helyszínen a település életének egyéb vonatkozásairól is. Gyalog megtett kisebb útjai alatt benyomásokat szerezhetett a falu életéről.